„Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.”
/ Harriet Lerner /

Boldog hófordulót az én Szépszeműmnek!

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
/József Attila:Tedd a kezed/

..Mert én így szeretlek kedves.

„Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.”
/ Tatiosz: Hinni kell… /

„A lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra.
A napfelkelte fensége, a távoli kakukkszó, a ráncok anyánk kezén, a babér illata tárja ki előttünk. Ezek azok a pillanatok, melyekben testünk és szellemünk egyszerre zeng fel, s úgy érezzük, nagyszerű dolog, hogy embernek születtünk.”
/ Marion Woodman /

„Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!”

/ Székely János /

Kis összefoglaló

 Költekezéseim szeptemberben (amit még feljegyeztem):

• 11-én: cider 450 -barátokkal beültünk a Bakegér Borozóba beszélgetni (micsoda alliteráció!)
• 12-én: 3000 gólyatáborra (visszakaptam, mert lebetegedtem és nem tudtam menni), 3500-zal feltöltöttem a mobilom, 2x60 és 2x40 Ft műanyag akasztókra,  300 füzetekre, 3200- 2 könyv antikváriumból; és kaptam 2000 Ft-ot mamámtól
• 13-án: 200-ért nagy sajtos pogit vettem a suli büféjében és du. forró csokit (470) a csajokkal
• 14-én: 180 zacskós leves 70 és 80 Ft Ferrerora és csoki kockára- ezt mind a suliban, 1100 a buszjegy, 150-et pedig Fornettis pogira költöttem

Tovább is van, de azok már nem lettek feljegyezve.... (talán jobb is)

Októberi listám eddig, amiről még nem számoltam be:

• tegnap benéztem az antikváriumba és ismét bűnbe estem, 3 könyvvel gazdagabban jöttem ki- és 2130 Ft mínusszal... 

• ma voltam papírboltban, ahol 2635 Ft-ot költöttem: fém vonalzóra, dipára (diósgyőri papír), alkoholos és színes filcre
•  valamint a Sparban vettem 3 zsömlét és 2 banánt hnapra suliba és a haza útra

 Most megyek vissza tanulni, majd jövök, írok, csapongok. :)

Spórolunk- na persze...

 Ma (is) bűnöztem-de most a mán van a hangsúly. Egyszerűen rám tört az édesség utáni vágy, volt 1 tasak forró csoki por a szekrényemben, ezért lementem a közeli Sparba, hogy szerezzek hozzá tejet. Legalább fél órát lődörögtem, mert küzdöttem magammal tudván, hogy nem kéne vásárolnom fölöslegesen. Aztán győzött a leértékelt túró rudi (53Ft) és a kis zacskós karamellás tej (nem tudom mennyi volt, maximum 200Ft). De vettem néhány valóban szükséges dolgot is azért: 2 literes vizet (59Ft), 1db banánt suliba (84Ft), vécépapírt (199Ft). A rudit bevágtam amint kijöttem a boltból, a karamellás tejet pedig félig natúran, félig forró csokinak elkészítve amint beértem a koliba.

 Igazából épp házit kéne csinálnom, de eddig nem sikerült rávennem magamat. 7:45-től 17:15-ig egyfolytában óráim voltak, mikor visszaértem a koliba örültem, hogy végre ehetek és pihenhetek. (Megjegyzem 2 és fél órát aludtam az éjjel, mert ugyancsak házit csináltam-nehéz is volt fölkelni...:D ) Nem tudom, lehet neki fogok állni ha bemegyek a szobába, de az is lehet, hogy élből lefekszem aludni.

 Egyébként majd' megőrülök, hogy varrhassak, de nem igazán tudom kiélni ebbéli vágyamat, mivel nincs varrógépem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez életem szenvedélye vagy csak egy múló láz, ami rögtön alábbhagy amint kicsit belekóstolok. Jó lenne tudni.. De addig is álmodozom :D Hogy miről?
-hogy szerzek egy működő varrógépet és megtanulok rajta varrni
-hogy találok egy olyan munkát, ami jól fizet, szeretem, tudom csinálni suli mellett és egy kis szabadidőm is marad mellette
-albérletbe költözöm 2-3 baráttal és minimum 1 cicámmal
-ezekből adódik össze: önállósodom
-rendesen megtanulok angolul és sikeresen lenyelvvizsgázom
-fogszabályzót rakatok fel magamnak
-sikeresen elvégzem a dekoratőr képzést
-edzettebbé válok

A sok rizsa után jó éjszakát, majd jelentkezem :)

„Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.”
/ Ron Cristian /

Néha akkor érezzük igazán mennyire hiányzik valaki, mikor újra találkozunk vele.

 
Mindig azt várnánk, kezdje a másik. Egész életünkben hárítunk. Van, hogy félelemből, viszont olykor csak kényelemből. De vajon megéri? Ha mindig másokra vársz, végül utolsó leszel a sorban. Merj lépni, mert csak úgy élhetsz teljes életet, ha kiaknázod a benne rejlő összes lehetőséget. ;)

„Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.”

/ Khalil Gibran /

'Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek,
és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.'
/ismeretlen szerző/

"Minden megtudható egy emberről..."

„Minden megtudható egy emberről, a jelene, a múltja, jövője, tán a fontosabb titkai is – csak az nem, hogy mitől lát benne csodát egy másik. Hol rejlik benne a reménynek az a megtestesülése, amitől egy léleknek egyszer csak érdemes lesz élni.”
/ Szuromi Pál /

A te életed, a te döntésed.

És te tudsz?..

"élni tudni kell. ennek a mondatnak több értelme is van. élni, mint életben maradni ebben a nyomorult világban; ugyanakkor élni, mint élvezni az életet.
melyik fontosabb?
logika vagy ösztön?
élj úgy, hogy a mindennapokat élvezd random ösztönnel. de hosszútávon légy logikus is, hogy alapja legyen az életnek. mit érnek a boldog jelen percei, ha világosan látszik, hogy a jövőd lekváros bukta lesz? és annak mi értelme, ha a mindennapokba csak a szabályszerűséget akarod beletuszkolni, mint egy kövér nőt a fűzőbe? fájdalmas. életuntságot eredményezhet. mosoly is kell az életbe, hogy ragyogj!
élni tudni kell! ;)"
/http://blog.poet.hu/fullynblogja/

;)

Igenis el tudod érni azt, amiért hajlandó vagy tenni- és tegyél azért, amit el akarsz érni!

Álarc

Mind álarcot hordunk. Ki tudatosan, ki saját maga számára is észrevétlenül építette bele életébe önvédelemből ál- arcát, esetleg nem is egyet, hanem egész garmadát. Azt hiszed megvéd minden helyzetben, ha magad elé húzod, s kitérhetsz minden pofon elől, amit az élet ad? Dehogy. A maszk megtéveszt. Mindenkit. Úgy gondolod, Te átlátsz rajta, hiszen magad építetted. De eljöhet az a nap, mikor tükörbe nézve már sajátodnak látod az arcot, amit egykor csak magad elé rántottál, mint egy legyezőt. S nemcsak véd a külső hatásoktól, de egyfajta falként is működik közted és a külvilág közt. Idővel ezek az ál-arcok elválasztanak a valóságtól és attól, aki lehetnél, ha mernél élni. Hogy ismerjen meg így bárki is? Dobd hát el azt a képet magad elől, és fürödj meg a napfényben. Próbáld ki milyen az, ha valaki önmagadért szeret, és nem azért amit neki játszottál. Így lemorzsolódhat néhány ismeretség, viszont akik megmaradnak, azokban a végletekig megbízhatsz.
 Remélem megér számodra egy kísérletet az életed. Bátorság kell hozzá igen, és kitartás, hogy önmagad eredetijeként merj az emberek szeme elé lépni, viszont nem jön utána Veled szemben az utcán még egy belőled, arról biztosíthatlak. Az egyediség másolhatatlan.

Boldogabbnak lenni mindenkinél..

„Rendszerint a vágyainkat követjük: hegynek fel, völgybe le, ahová a szél sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a víz természete szerint. Két nézet között lebegünk: mindennap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt nevezzük boldogságnak!
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak
akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket
boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.”
/ Montesquies /

Csöbörből vödörbe

 Szép napot mindenkinek! Itthon ülök a laptopom előtt zsepikkel körülvéve és gyakori szipogások közepette gossip girl maratont tartok gyógyulás címen. :D Ja, igen. A Szépszeműtől sikeresen elkaptam egy kis 'dáthát', csak, hogy ne unatkozzam a hasmenés elmúltával sem. De sebaj, még én mondtam, hogy inkább lennék megfázva mint vírusos beteg, szóval nem morgolódom. Inkább örülök, hogy most már tudok enni. Ez is valami nem? :D
 Később jövök az elmaradásommal! ;)

Ui.: Hihi. Miket talál az ember a neten.... :D (Azért nem lennék a menyasszony helyében)

Kényszerpihenőn

 Sokáig nem írtam, több dolognak köszönhetően. Hosszú a suli, mire a koliba érek általában örülök, hogy pihenhetek, nincs erőm már épkézláb bejegyzéseket körmölni ide. Ezek mellett szeretném folytatni a blogolást, majd meglátom hogyan, de szorítok erőt és időt.
 Most épp betegállományban vagyok itthon, az igazi otthonomban, mert múlt héten levett a lábamról egy hasmenéses vírus (bárcsak a pasim tette volna...), így már szerdán nem voltam suliban. A középiskolás hozzáállásommal ellentétben nagyon bánt, hogy lemaradok és itt dekkolok ahelyett, hogy tanulnék. Hogy mi változott egy nyár alatt? Rájöttem, hogy akár elmehettem volna egy gyárba is dolgozni, de én ezt a képzést választottam, hát helyt akarok állni és tisztességesen végig csinálom. Azért jöttem ide, hogy megtanuljak mindent a rajzolásról és legyen egy szakmám, amivel el tudok indulni az utamon. Van ami nehezebben megy, van ami könnyebben-ám ide nem lábat lógatni jöttem 2 évre, ha kell magammal is megharcolok a sikerért.

Remélem hamarosan visszamenőleg is bepótolom az írást, szóval majd jövök. :)

Takarékoskodunk!

 Mit mondjak? Fáradt vagyok. De élvezem így is, reggeli fél hatos keléssel, néhány agyament tyúkkal, egy-két nehezebb tantárggyal, hosszú bevásárló listával, távol a szeretteimtől. Mert megtaláltam a sárga köves utamat mint Dorothy, és tudom, hogy végül elvezet oda, ahová jutnom kell, illetve ahová képes vagyok eljutni. Megyek pihenni, majd jövök. Hogy mikor az már más kérdés. :D Pá!

Takarékoskodunk! (Ha sikerül...)

 Hosszú nap volt a mai. Azt hittem majd ma lesz időm jó részletes beszámolót írni, de megint kénytelen vagyok rövidre fogni. Hála az égnek csak három órám volt: 3, 4 és 5. Az első kettő művtöri-úgy érzem szeretni fogom a tanárnőt- az utolsó pedig tesi- ugyanazt nem tudom elmondani erről a tanárról mint az előzőről... Ami az osztálytársakat illeti vannak már néhányan akikkel szeretnék barátságban lenni, de olyanok is, akikről nem is sejteném, hogy ilyen iskolának egyáltalán a közelébe merészkednek, nemhogy ide iratkoznak be tanulni. Van 4 lány akiktől borsódzik a hátam (és ma mögöttem ültek két órán keresztül!), annyira sötétek, plázacicák, nem napon barnultak-magyarul MŰNŐK. Tudom, hogy mindenhol vannak olyanok akiket nem tudunk valamiért kedvelni, de szívesebben látnék 10 különcöt az osztályban mint őket. Úgy érzem, mintha klónozva lennének a volt osztálytársaim (már a nem kedveltek), csak más arcot és életkörülményeket vettek fel. Egyetlen reményem, hogy valamilyen módon más útját választják a tanulásuknak. Az egyik ilyen például kifejezte abbéli reményét, hogy úgy változik majd az órarend, hogy tud járni műköröm építő tanfolyamra, mert a dekoratőrség mellett ez a másik nagy álma. Anyád. Azért ezek aztán célok...  A másik azért ment el innen (mert itt kezdte a középsulit), mert túl fárasztónak találta a sok órát. Szegényke, most, hogy fogja bírni? Lehet a műkörme is letörik árurendezés órán majd... Azt hiszem vennem kéne egy pár füldugót.
 A tesitanár férfi, kb a katonaságnak képzeli a sulit és vérkomolyan veszi az óráját. Könyörgöm: felnőttképzésen veszünk részt, heti egy óránk van, ne akarjon már kis alsósként kezelni! De állítólag ha ott vagyunk az órákon és van felszerelésünk akkor átmegyünk. Hurrá.
 Egyébként eddig csak 1 A/5-ös listát kaptunk (különböző tanároktól összesen), hogy mit szerezzünk kinek-kinek a következő órájára- és még nincs hétvége!
 Sebaj. Én választottam, tisztességesen végig kívánom csinálni és eddig élvezem is. Ha belegondolok elmehettem volna egy gyárba is hajtani az igát, de nekem terveim, céljaim vannak- azért meg dolgozni kell. Én pedig hajlandó vagyok. Igen, nem mindenki lesz kebelbarátnő, de találtam néhány normál csajt akikkel lehet beszélgetni, hülyéskedni. Világot (most szűkebben Budapestet) akarok látni, jövőhétre már egy múzeum/kiállítás látogatást tervez néhány osztálytársam, akár másik osztályt is bevonva, órák után. Szóval azért élvezem én ezt, csak néha kiesem az optimista látószögemből és elkezdek erősen kritizálni mindent és mindenkit... De szóljatok rám nyugodtan! :D

 Délután ellátogattam a nagymamámékhoz, ők persze megtömtek hiába mondtam, hogy ebédeltem, és rendes  nagyszülőkhöz híven fel is pakoltak-2 szatyornyi cuccal jöttem haza. :D Kaptam: kispárnát (itt csak nagy van, azon meg rosszabbul alszom), keresztrejtvényeket, egy ételtartót, merülő forralót, összerakható evőeszköz készletet, sokat tudó kis bicskát, szőlőt, 2ezer Ft-ot, 2 zsömlét, sajtot, egy csomag kekszet, 2 pogácsát, forrócsoki port, palacsintát, kis méretű hűtőtáskát.. Azt hiszem éhezni nem fogok egy darabig.

 Ma kellett befizetni a kolit, majd arról is mesélek, mert hajmeresztő a rendszer és a hozzáállás kis hazánkban- legalább is én eddig ezt tapasztaltam. De most nincs kedvem visszatérni a kritizáló műfajba, ezért erről majd máskor mesélek. Most viszont megyek, mert reggel fél hatkor kell kelnem és most még egy kis önkínzásnak is alá fogom vetni magam (hideg vízben zuhanyzás), mert elromlott a bojler. Bye!

 Ui.: Ma egy másik szobatársam zárta be a kulcsát a szekrénybe... (Legalább nem vagyok már egyedül :P)

Takarékoskodunk! (Belerázódás vol1)

 Csodával határos módon kialudtam magam- bár ezt mostanra nem érzem... :D Kilenckor lefeküdtem, reggel meg már hétkor kidobott magából az ágy, pedig csak 11-re kellett mennem. De jó érzés volt kivételes módon nem rohanva készülődni. Be tudtam fonni a hajamat, kényelmesen kisminkeltem, stb stb. Amúgy majdnem megint bezártam a kulcsom este, de utolsó percben bevillant, h a nadrágom zsebében hagytam. :D Azt hiszem vennem kéne egy számkóddal nyitható lakatot. Akkor legalább nem lenne ilyen problémám.
 Jó hír, hogy a koli díj felét kell csak fizetnem, mert gyermekvédelmi támogatás jár nekem. Még jobb lesz, ha sikerül lemondanom a menzát, mert kb a felét tudom megenni (állati fehérje allergiás vagyok, ergo vegetáriánus), és az sem tesz jót az ekcémámnak.
 Lassan kifogyok az otthoni kajából, ezért ma is meglátogattam a Matchot (most elsőre megtaláltam már :P), már épp indultam a pénztárhoz hónom alatt fél kiló szeletelt kenyérrel, és a kezemben egy joghurttal meg egy csomag puffasztott rizzsel mikor rájöttem, hogy én holnap suli után nagymamámékhoz megyek, ott pedig biztos felmálháznak minden jóval akkor is, ha tiltakozom.

• így a mai kiadásom egy db ananászos joghurt: 139Ft

Lassan össze kéne számolnom mennyim maradt vasárnap óta, de mindig csak akkor jut eszembe mikor ide írok, ilyenkor meg már nem esik jól...

 

 Eléggé fáradt vagyok, ezért most nem áll össze, hogy miről akartam még beszámolni, remélem holnap fittebb leszek.

Takarékoskodunk! (Az első nap)

 Túl vagyok az első napon és néhány meglepetésen is. Este kényelmesen megfürödtem, összepakoltam másnapra, mobilt töltőre tettem, a fölösleges cuccokat bezártam a szekrénybe majd 10-kor aludni tértem. Reggel fél hatkor az első óracsörgésre felkeltünk (Igen, még én is!) majd nekiálltunk készülődni. Azaz én csak álltam volna. Lekászálódtam az emeletes ágy felső részéről, odacsoszogtam a szekrényemhez és lefagytam. Bezártam a lakat kulcsát is a szekrénybe. A csajok kb fél napra lefáradtak tőlem-állításuk szerint. :D Míg én lementem a portára, hogy mit tudnék tenni az ügy érdekében a többiek próbálták kinyitni ezzel-azzal a lakatom. Szerencsére kb negyed óra próbálkozás után az alattam alvó lánynak sikerült is egy szemöldökcsipesszel, mivel aki le tudta volna vágni az csak 8 után jött volna valamikor, én meg még föl sem tudtam volna öltözni, hiszen a mobilomon kívül szó szerint mindenem bent volt... Ezek után kétszer is megnézem mit hova teszek. :D 
 Suliba gond nélkül és időben eljutottunk, megismerkedtem néhány szimpatikus lánnyal az osztályból, remélem jól kijövünk majd. :) Viszont az órarend... hát kemény. Ma elvileg bent kellett volna lennünk este hatig, de a tanár elengedett minket több mint két órával előbb, holnap meg 8:40 helyett csak 11-re kell menni az én csoportomnak és fél négyig leszünk csak (!).

 A mai kiadások:

• vettem 100Ftért egy müzliszeletet ma a suliban, mert már kopogott a szemem az éhségtől, és csak mandulát vittem magammal
• 485Ft volt egy sniccer technológiára

Suli után elmentem a Mammutba mert a vizemet a barátomnál hagytam indulás előtt (-,-), láttam, hogy Match az egyesbe, ezért bementem oda, de 10 perc bolyongás után sem találtam sehol és már majd kitikkadtam így kényszerűségből a Rossmannban 

• vettem 199Ft-os fél literes almalét és 
• egy 79Ft-os müzliszeletet holnapra

Amint bevásároltam azonnal megtaláltam a boltot, és vettem

• egy 2 literes ásványvizet 60Ft-ért, mert itt ihatatlan ami a csapból folyik

 És ez még csak a kezdet. Ma több tanár  is sorolt fel dolgokat, amiket be kéne szerezni. Többek közt vonalas füzetet, 50cm-es vonalzót, rajzlapokat. 
 Jómagam pedig:

• fel szeretném tölteni a mobilom,
• venni egy fekete cicanadrágot
• mosóport a koliba

 Most már több időbe telt megírni a bejegyzést, mert közben a szomszéd szobában lakó csajokkal ismerkedtem össze és szinte többet beszélünk mint netezünk. :D Szóval sikerrel haladok a barát szerzésben, már ami a beszélőseket illeti.. :DD

Takarékoskodunk! (A beköltözés)

 Tegnap azt írtam csak egy hét múlva tudok jelentkezni, de mint látjátok szerencsésen alakult a helyzet. Az elején kezdve: a tervezett korán fekvés nem jött össze (miért is sikerült volna nálam), hajnal egyig pakoltam a bőröndbe (na jó, főleg gépeztem...).  Aztán ma kiélveztem az utolsó délelőttöt még otthon cicákkal-kutyákkal, lazulással, hazai ebéddel, majd a 14:40-es busszal jöttem fel Budapestre. Az út elején rettentő honvágyam volt, főleg Szépszemű és a négylábú kedvenceim miatt, de 1 óra alatt túltettem magam ezen, és már izgatottan vártam az itteni életet: a kolit, a sulit, a felfedező utakat, a boltban ácsingózásokat és legfőképp, hogy beiratkozhassak egy fővárosi könyvtárba (barátnőm válasza: bagolyka-de hát na, ha már a pasim és az állataim otthon vannak legalább a könyvekben szeretnék élvezetet találni :D). De a legnagyobb vágy az írásért kapott el, és amikor kiderült, hogy itt a koliban tudok netezni (ráadásul 2 lépésnyire van a szobánktól) egészen fellelkesültem. A válasz, hogy akkor mégis miért csak most este írok, egyszerű: felfedeztem, berendezkedtem, vacsoráztam, ismerkedtem. Jártam a Mammutban és a Várban, és meg kell vallanom úgy már sokkal nehezebb a táskában tartani a pénztárcát, ha jó boltok közelébe kerülök. De vasakaratom van! :D (Legalább is remélem. :P)

 Pénzügyi helyzetem a nap végére a következő:

• vettem buszjegyet: 1100 Ft
• BKV bérletet úgyszintén: 3850 Ft
• papírboltban két füzetet: 295 és 50 Ft volt (egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne vegyek egy drága de szép kis füzetet-viszont azért spóroltam valamelyest, mert először kettő olyat akartam venni, de az egyiket visszatettem és helyette egy teljesen egyszerű lett a másik, ami majd az én borító tervemtől lesz egyedi)

 Ja, és, hogy a kiinduló összeget ki ne hagyjam: 39380 Ft Szépszeműm révén, aki a kezembe nyomott még az indulás előtt egy tízest, biztos ami biztos és anyu adott plusz ötöt. A kolit még nem kellett kifizetnem, az 17 ezer lesz. Szóval nem sokáig tudok ám ilyen szép összegen ülni.
Majd valamikor jövök ha időm engedi, és beszámolok további kuporgatási sikereimről. ;)

Takarékoskodunk!

 Úgy döntöttem ezentúl elétek tárom, hogy fogok élni a fővárosban havi 28 ezerből. Röviden és tömören: nem vettek fel egyetemre, ezért jelentkeztem OKJ-s képzésre, hétfőtől dekoratőrnek tanulok. Mivel elég távol lakunk Budapesttől, kollégista leszek. Azért találtam ki, hogy megírom mennyit költök és mire, hogy jobban átlássam és, hogy megmutassam, kevésből is lehet jól élni. (Majd meglátjuk sikerül is-e :P ) Remélem inkább szórakoztató lesz, mint körömrágós. ;)

 Na szóval: holnap megyek beköltözni, zsebemben egész pontosan 24.280 Ft-tal.

• ebből tízet élből be kell fizetnem kolira
• a kolis értesítőben ajánlották vigyek plusz 4 ezret a felmerülő költségekre (Vajon mire gondolnak?? Majd ha megtudtam beszámolok erről is)
• 2850 BKV bérletre megy
• vennem kell tornacipőt, mert a réginek már a talpán is jött be a homok (Egyébként: miért kell felnőttképzésnél tesit tartani??? Brr. Mielőtt azért tohonya tehénnek néznétek: mozgok én, csak kötelezően nem szeretek.)
• írószeresbe is be kell mennem 2 füzetért meg rajzlapokért
• a Bp térképet majd' kifelejtettem...
• óóó én szőke.. a legalapvetőbbet kihagytam: buszjegyre 1100!

Azt hiszem mára ennyi. Pakolnom kéne, de eddig csak ültem a kirakott cuccok közepén... Jó éjt, ha minden igaz újabb hírrel egy hét múlva jövök.

Amikor már sok...

Oké, problémád van. De könyörgöm: ne a FBon postolgasd napi 72-szer, hogy ki kell tartani, próbálkozni kell, nem szabad feladni- persze mindezt nyálas köntösbe bújtatva. Helyette mondjuk állj fel a monitor elől, és OLDD MEG. Mintha az internet elterjedésével elfelejtettünk volna személyesen kommunikálni, elhagytuk volna a hobbijainkat egy új mánia, a számítógép kedvéért. Pedig az nem fog helyetted vásárolni, takarítani, gyereket nevelni, konfliktusokat elsimítani…

A gerinctelenség mikor lett divat??

Ha szeretsz, szeress őszintén. Ha problémád van, mondd ki nyíltan. Ne tarts két vasat egyszerre a tűzbe. Jó játéknak tűnhet egészen addig, míg veled nem teszi meg valaki ugyanazt, amit te űzöl. Mert szerintem senki nem érdemli azt a bánásmódot, hogyha megunják egyszerűen csak keressenek helyette egy pótlékot, aki már jó előre betölti az űrt, ami keletkezne utána, így mire lekerül az étlapról tá-dáám! rögvest meg is van az új menü. Hányinger, hogy milyen sokan művelik ezt, vagy az ehhez hasonlókat.

 Például két ismerősöm is összejött; már hónapok óta tart a románc, miközben mindkettőnek van párkapcsolata. Azt hiszik nem feltűnő amit csinálnak- közben már a fél iskola tud róla… Fel nem foghatom, hogy képesek tükörbe nézni így. Mikor tanulják meg az emberek, hogy hazugságra nem lehet építeni??! Tegyük fel, hogy a szóban forgó páros férfitagja elveszi nőül azt, akivel hivatalosan most is jár. Ha úgy éli életét ahogy eddig is tette (hiszen még egy vizsgát is képtelen egyedül, tisztán megírni- ahogy a szeretője sem..), elég csak egyetlen egyszer hibáznia. Talán még az sem kell hozzá.. csak egy szellő, egy lenge nyári fuvallat. Akkor úgy dől össze az élete, mint a kártyavár, hiszen egy biztos kő nincs az építményében. S ha mégis: sok hazugság után már az igazat se hiszi el az ember.

 Az igazán szomorú az, hogy még nála is van rosszabb. Hónapok óta látom a párt, régóta együtt járnak (igen, ma már pl. fél év is hosszúnak számít olyanok mellett, akik átlag 2-3 hétig bírják egy ember mellett), és most tinédzser fejjel összehoztak egy gyereket. A lány mindig kikíséri a fiút ha az megy valahová, és ott áll a nagy hasával, míg el nem megy a busz. A srác meg amint a barátnője látószögön kívül kerül, szépen megfogja közös ismerősük kezét, és remekül szórakoznak az út egész ideje alatt. Mi ez, ha nem gerinctelenség?!

  Legszívesebben rákiáltanék az előző nemzedékre: milyen szörnyetegeket neveltetek ti?? Mit engedtek rá erre a világra?! Nem csodálom, hogy azt mondják: „ezek a mai fiatalok”. De az az igazság ahhoz, hogy ilyen legyen a most felnövő fiatalság, kellett egy táptalaj. Azok pedig a szüleink voltak, és az ő szüleik. Kérdezz csak meg egy-két idős embert. Akkor is voltak megcsalások, több családdal rendelkezők, leányanyák, szégyenben hagyottak. Valójában nem rosszabb ma az ember, csak máshogy az; de számunkra ez vajmi kevés vigasz ebben a régi-új korban, ahol még mindig farkas-törvények szerint élünk.

 

Úgy bánj másokkal, hogy ha valami történik velük, ne kelljen azt gondolnod: "bárcsak másképp csináltam volna.." Ha valamit meg akarsz tenni, ki szeretnél mondani, ne halogasd, tedd meg. Sosem tudhatod mennyi időd van még elmondani annak a valakinek, hogy mennyire szereted, hogy esetleg hiányzik vagy, hogy valamit már rég megbántál. A múlt már véget ért, a jövő meg még bizonytalan; igazán csak a ma a tiéd. Élj vele, teljesítsd ki.

 

 Nem kell a szöveg, hogy te milyen jó vagy, mert én mentem oda hozzád és csókoltalak meg, nem kell a laza lesz*romság, amit irányomba mutatsz, nem áll jól. Ha egy izomaggyal akarnék lenni, nem veled járnék másfél éve. Miért kell úgy tenni, mintha nektek pasiknak nem lennének érzéseitek? Mintha nektek nem hiányozna, fájna semmi? Mert nagyon jól tudom, hogy a flegmaságod közepette  jó néhány embernél érzőbb lelked van. Akkor miért kell dugdosni pont előlem, aki a legjobban értékelné azt? 

 És ez nem egyedi eset. Az emberek hajlamosak keményebbnek mutatni magukat, mint amilyenek valójában, mert félnek, hogy ha kimutatják az érzéseiket, akkor könnyebben megsebezhetik őket. Én is ilyen vagyok. De változom, mert rájöttem már, hogy attól ugyanúgy fáj az ütés, ha van egy lepel előttem. Sőt, nehezebben is gyógyul, mert nem kerül napfényre, rongyok alatt dugdosva el is fertőződhet. Ami zavar, ki kell mondani. Ha nem teszed, megbetegszel. Testileg, lelkileg, mert ez oda-vissza hat.

 Már nem a barátnőmnek puffogok-hisztizek mint 1 évvel ezelőtt, hogy a barátom ezt meg ezt tette -avagy épp hogy nem-, hanem szépen átgondolom mi bánt és miért, és a legközelebbi találkozásnál elmondom neki. Mert igaz a mondás, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha nem osztod meg a másikkal a problémáidat, ne várd, hogy változás álljon be csak úgy magától. Ülj le vele, beszéljétek meg, és még az is lehet, hogy esze ágában nem volt téged megbántani, és rögvest változtat a viselkedésén. Persze lehet, hogy nem ért meg, de akkor meg talán nem mellette a helyed. 

 Pont az különböztet meg minket az állatoktól, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, mégis sokan inkább csak a cselekedeteikkel utalgatnak, mert milyen kínos már kimondani, hogy valami böki a csőrét.  Pedig sokkal jobban jár mindenki, ha tiszta vizet öntesz a pohárba. Nem kell sem neked sem a másiknak vak sötétben botorkálnia, hogy most akkor mi van.

 Régen én is tartogattam akkor is,  ha épp veszekedni lett volna kedvem. Mert az vésődött belém, hogy egy jó kapcsolatban az emberek nem veszekednek. De most már azt mondom: állj elé, ordíts ha jólesik, add ki ami bánt, így te is lenyugszol, és ő is megtudja mi a helyzet. Utána már nyugodtan meg tudjátok beszélni, és ha szeretitek egymást, úgyis minden rendbe jön.  Kommunikációra fel! :)

 

  Ha elhiszed, hogy képes vagy mindenre, akkor valóban az is leszel. Minden csak hit kérdése és, hogy valóban az-e a dolgod amit szeretnél. Mikor jelentkeztem textiltervezőire, nem hittem igazán, hogy sikerül, és nem is vettek fel. Múlt hétfőn adtam fel a jelentkezésemet egy OKJ-s dekoratőr képzésre, másnap már hívtak, hogy mikor tudnék menni felvételizni. Tegnap voltam, és 5 perc beszélgetés és néhány rajzom bemutatása után már mondta is a hölgy akinél voltam, hogy üdvözöl az iskolában. Pedig jóval a jelentkezési határidőn túl voltam, és már a felvételi is megvolt a többieknek. De én valóban hittem benne, hogy sikerülni fog, és lám, úgy is lett. Ezért mondom, hogy minden rajtad múlik. Lehet másra fogni, de igazából te irányítod az életed tudat alatt. Az egész hozzáállás kérdése. Merj nagyot gondolni, végsőkig hinni, és elfogadni amit kapsz.

Csak bízz magadban. Szerintem ez az egyik legfontosabb. Ha te nem teszed, más miért tenné? Értékes vagy, el tudod érni amit akarsz, és ha elrontasz valamit, akkor is tudd, hogy képes vagy rendbe hozni. Mert ez az élet. Először önmagadat győzd meg a jó tulajdonságaidról, utána tudod a környezetedet. Próbálhatod fordítva is, hogy majd ha mások azt mondják, talán elhiszed. Pedig dehogy! Ameddig nem vagy meggyőződve te magad, addig más hiába mondja, egyik füleden be, a másikon ki. Ébresztő! Légy boldog. Ne majd. MOST. Valamiért- bármiért. Élvezd az apróságokat is, hiszen tudod, a kirakós is sok pici darabból épül fel. Egyszerűen csak élj!