2012. szeptember 29., szombat

Néha akkor érezzük igazán mennyire hiányzik valaki, mikor újra találkozunk vele.










 
Mindig azt várnánk, kezdje a másik. Egész életünkben hárítunk. Van, hogy félelemből, viszont olykor csak kényelemből. De vajon megéri? Ha mindig másokra vársz, végül utolsó leszel a sorban. Merj lépni, mert csak úgy élhetsz teljes életet, ha kiaknázod a benne rejlő összes lehetőséget. ;)

2012. szeptember 28., péntek

„Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.”

/ Khalil Gibran /

2012. szeptember 27., csütörtök


'Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek,
és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.'
/ismeretlen szerző/

2012. szeptember 26., szerda

"Minden megtudható egy emberről..."

„Minden megtudható egy emberről, a jelene, a múltja, jövője, tán a fontosabb titkai is – csak az nem, hogy mitől lát benne csodát egy másik. Hol rejlik benne a reménynek az a megtestesülése, amitől egy léleknek egyszer csak érdemes lesz élni.”
/ Szuromi Pál /




A te életed, a te döntésed.


És te tudsz?..


"élni tudni kell. ennek a mondatnak több értelme is van. élni, mint életben maradni ebben a nyomorult világban; ugyanakkor élni, mint élvezni az életet.
melyik fontosabb?
logika vagy ösztön?
élj úgy, hogy a mindennapokat élvezd random ösztönnel. de hosszútávon légy logikus is, hogy alapja legyen az életnek. mit érnek a boldog jelen percei, ha világosan látszik, hogy a jövőd lekváros bukta lesz? és annak mi értelme, ha a mindennapokba csak a szabályszerűséget akarod beletuszkolni, mint egy kövér nőt a fűzőbe? fájdalmas. életuntságot eredményezhet. mosoly is kell az életbe, hogy ragyogj!
élni tudni kell! ;)"
/http://blog.poet.hu/fullynblogja/

2012. szeptember 25., kedd

;)


Igenis el tudod érni azt, amiért hajlandó vagy tenni- és tegyél azért, amit el akarsz érni!

Álarc


Mind álarcot hordunk. Ki tudatosan, ki saját maga számára is észrevétlenül építette bele életébe önvédelemből ál- arcát, esetleg nem is egyet, hanem egész garmadát. Azt hiszed megvéd minden helyzetben, ha magad elé húzod, s kitérhetsz minden pofon elől, amit az élet ad? Dehogy. A maszk megtéveszt. Mindenkit. Úgy gondolod, Te átlátsz rajta, hiszen magad építetted. De eljöhet az a nap, mikor tükörbe nézve már sajátodnak látod az arcot, amit egykor csak magad elé rántottál, mint egy legyezőt. S nemcsak véd a külső hatásoktól, de egyfajta falként is működik közted és a külvilág közt. Idővel ezek az ál-arcok elválasztanak a valóságtól és attól, aki lehetnél, ha mernél élni. Hogy ismerjen meg így bárki is? Dobd hát el azt a képet magad elől, és fürödj meg a napfényben. Próbáld ki milyen az, ha valaki önmagadért szeret, és nem azért amit neki játszottál. Így lemorzsolódhat néhány ismeretség, viszont akik megmaradnak, azokban a végletekig megbízhatsz.
 Remélem megér számodra egy kísérletet az életed. Bátorság kell hozzá igen, és kitartás, hogy önmagad eredetijeként merj az emberek szeme elé lépni, viszont nem jön utána Veled szemben az utcán még egy belőled, arról biztosíthatlak. Az egyediség másolhatatlan.

Boldogabbnak lenni mindenkinél..


„Rendszerint a vágyainkat követjük: hegynek fel, völgybe le, ahová a szél sodor. Nem megyünk, hanem vitetjük magunkat, miként a faág, amely úszik az árral. Hol szelíden, hol vadul - mindig a víz természete szerint. Két nézet között lebegünk: mindennap új szeszély! Semmit sem akarunk szabadon, semmit teljességgel, semmit állhatatosan. És ezt nevezzük boldogságnak!
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbak
akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket
boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.”
/ Montesquies /

Csöbörből vödörbe

 Szép napot mindenkinek! Itthon ülök a laptopom előtt zsepikkel körülvéve és gyakori szipogások közepette gossip girl maratont tartok gyógyulás címen. :D Ja, igen. A Szépszeműtől sikeresen elkaptam egy kis 'dáthát', csak, hogy ne unatkozzam a hasmenés elmúltával sem. De sebaj, még én mondtam, hogy inkább lennék megfázva mint vírusos beteg, szóval nem morgolódom. Inkább örülök, hogy most már tudok enni. Ez is valami nem? :D
 Később jövök az elmaradásommal! ;)

Ui.: Hihi. Miket talál az ember a neten.... :D (Azért nem lennék a menyasszony helyében)

2012. szeptember 24., hétfő

Kényszerpihenőn

 Sokáig nem írtam, több dolognak köszönhetően. Hosszú a suli, mire a koliba érek általában örülök, hogy pihenhetek, nincs erőm már épkézláb bejegyzéseket körmölni ide. Ezek mellett szeretném folytatni a blogolást, majd meglátom hogyan, de szorítok erőt és időt.
 Most épp betegállományban vagyok itthon, az igazi otthonomban, mert múlt héten levett a lábamról egy hasmenéses vírus (bárcsak a pasim tette volna...), így már szerdán nem voltam suliban. A középiskolás hozzáállásommal ellentétben nagyon bánt, hogy lemaradok és itt dekkolok ahelyett, hogy tanulnék. Hogy mi változott egy nyár alatt? Rájöttem, hogy akár elmehettem volna egy gyárba is dolgozni, de én ezt a képzést választottam, hát helyt akarok állni és tisztességesen végig csinálom. Azért jöttem ide, hogy megtanuljak mindent a rajzolásról és legyen egy szakmám, amivel el tudok indulni az utamon. Van ami nehezebben megy, van ami könnyebben-ám ide nem lábat lógatni jöttem 2 évre, ha kell magammal is megharcolok a sikerért.

Remélem hamarosan visszamenőleg is bepótolom az írást, szóval majd jövök. :)


2012. szeptember 6., csütörtök

Takarékoskodunk!

 Mit mondjak? Fáradt vagyok. De élvezem így is, reggeli fél hatos keléssel, néhány agyament tyúkkal, egy-két nehezebb tantárggyal, hosszú bevásárló listával, távol a szeretteimtől. Mert megtaláltam a sárga köves utamat mint Dorothy, és tudom, hogy végül elvezet oda, ahová jutnom kell, illetve ahová képes vagyok eljutni. Megyek pihenni, majd jövök. Hogy mikor az már más kérdés. :D Pá!

2012. szeptember 5., szerda

Takarékoskodunk! (Ha sikerül...)

 Hosszú nap volt a mai. Azt hittem majd ma lesz időm jó részletes beszámolót írni, de megint kénytelen vagyok rövidre fogni. Hála az égnek csak három órám volt: 3, 4 és 5. Az első kettő művtöri-úgy érzem szeretni fogom a tanárnőt- az utolsó pedig tesi- ugyanazt nem tudom elmondani erről a tanárról mint az előzőről... Ami az osztálytársakat illeti vannak már néhányan akikkel szeretnék barátságban lenni, de olyanok is, akikről nem is sejteném, hogy ilyen iskolának egyáltalán a közelébe merészkednek, nemhogy ide iratkoznak be tanulni. Van 4 lány akiktől borsódzik a hátam (és ma mögöttem ültek két órán keresztül!), annyira sötétek, plázacicák, nem napon barnultak-magyarul MŰNŐK. Tudom, hogy mindenhol vannak olyanok akiket nem tudunk valamiért kedvelni, de szívesebben látnék 10 különcöt az osztályban mint őket. Úgy érzem, mintha klónozva lennének a volt osztálytársaim (már a nem kedveltek), csak más arcot és életkörülményeket vettek fel. Egyetlen reményem, hogy valamilyen módon más útját választják a tanulásuknak. Az egyik ilyen például kifejezte abbéli reményét, hogy úgy változik majd az órarend, hogy tud járni műköröm építő tanfolyamra, mert a dekoratőrség mellett ez a másik nagy álma. Anyád. Azért ezek aztán célok...  A másik azért ment el innen (mert itt kezdte a középsulit), mert túl fárasztónak találta a sok órát. Szegényke, most, hogy fogja bírni? Lehet a műkörme is letörik árurendezés órán majd... Azt hiszem vennem kéne egy pár füldugót.
 A tesitanár férfi, kb a katonaságnak képzeli a sulit és vérkomolyan veszi az óráját. Könyörgöm: felnőttképzésen veszünk részt, heti egy óránk van, ne akarjon már kis alsósként kezelni! De állítólag ha ott vagyunk az órákon és van felszerelésünk akkor átmegyünk. Hurrá.
 Egyébként eddig csak 1 A/5-ös listát kaptunk (különböző tanároktól összesen), hogy mit szerezzünk kinek-kinek a következő órájára- és még nincs hétvége!
 Sebaj. Én választottam, tisztességesen végig kívánom csinálni és eddig élvezem is. Ha belegondolok elmehettem volna egy gyárba is hajtani az igát, de nekem terveim, céljaim vannak- azért meg dolgozni kell. Én pedig hajlandó vagyok. Igen, nem mindenki lesz kebelbarátnő, de találtam néhány normál csajt akikkel lehet beszélgetni, hülyéskedni. Világot (most szűkebben Budapestet) akarok látni, jövőhétre már egy múzeum/kiállítás látogatást tervez néhány osztálytársam, akár másik osztályt is bevonva, órák után. Szóval azért élvezem én ezt, csak néha kiesem az optimista látószögemből és elkezdek erősen kritizálni mindent és mindenkit... De szóljatok rám nyugodtan! :D

 Délután ellátogattam a nagymamámékhoz, ők persze megtömtek hiába mondtam, hogy ebédeltem, és rendes  nagyszülőkhöz híven fel is pakoltak-2 szatyornyi cuccal jöttem haza. :D Kaptam: kispárnát (itt csak nagy van, azon meg rosszabbul alszom), keresztrejtvényeket, egy ételtartót, merülő forralót, összerakható evőeszköz készletet, sokat tudó kis bicskát, szőlőt, 2ezer Ft-ot, 2 zsömlét, sajtot, egy csomag kekszet, 2 pogácsát, forrócsoki port, palacsintát, kis méretű hűtőtáskát.. Azt hiszem éhezni nem fogok egy darabig.

 Ma kellett befizetni a kolit, majd arról is mesélek, mert hajmeresztő a rendszer és a hozzáállás kis hazánkban- legalább is én eddig ezt tapasztaltam. De most nincs kedvem visszatérni a kritizáló műfajba, ezért erről majd máskor mesélek. Most viszont megyek, mert reggel fél hatkor kell kelnem és most még egy kis önkínzásnak is alá fogom vetni magam (hideg vízben zuhanyzás), mert elromlott a bojler. Bye!

 Ui.: Ma egy másik szobatársam zárta be a kulcsát a szekrénybe... (Legalább nem vagyok már egyedül :P)

2012. szeptember 4., kedd

Takarékoskodunk! (Belerázódás vol1)

 Csodával határos módon kialudtam magam- bár ezt mostanra nem érzem... :D Kilenckor lefeküdtem, reggel meg már hétkor kidobott magából az ágy, pedig csak 11-re kellett mennem. De jó érzés volt kivételes módon nem rohanva készülődni. Be tudtam fonni a hajamat, kényelmesen kisminkeltem, stb stb. Amúgy majdnem megint bezártam a kulcsom este, de utolsó percben bevillant, h a nadrágom zsebében hagytam. :D Azt hiszem vennem kéne egy számkóddal nyitható lakatot. Akkor legalább nem lenne ilyen problémám.
 Jó hír, hogy a koli díj felét kell csak fizetnem, mert gyermekvédelmi támogatás jár nekem. Még jobb lesz, ha sikerül lemondanom a menzát, mert kb a felét tudom megenni (állati fehérje allergiás vagyok, ergo vegetáriánus), és az sem tesz jót az ekcémámnak.
 Lassan kifogyok az otthoni kajából, ezért ma is meglátogattam a Matchot (most elsőre megtaláltam már :P), már épp indultam a pénztárhoz hónom alatt fél kiló szeletelt kenyérrel, és a kezemben egy joghurttal meg egy csomag puffasztott rizzsel mikor rájöttem, hogy én holnap suli után nagymamámékhoz megyek, ott pedig biztos felmálháznak minden jóval akkor is, ha tiltakozom.
  • így a mai kiadásom egy db ananászos joghurt: 139Ft
Lassan össze kéne számolnom mennyim maradt vasárnap óta, de mindig csak akkor jut eszembe mikor ide írok, ilyenkor meg már nem esik jól...
 
 Eléggé fáradt vagyok, ezért most nem áll össze, hogy miről akartam még beszámolni, remélem holnap fittebb leszek.

2012. szeptember 3., hétfő

Takarékoskodunk! (Az első nap)

 Túl vagyok az első napon és néhány meglepetésen is. Este kényelmesen megfürödtem, összepakoltam másnapra, mobilt töltőre tettem, a fölösleges cuccokat bezártam a szekrénybe majd 10-kor aludni tértem. Reggel fél hatkor az első óracsörgésre felkeltünk (Igen, még én is!) majd nekiálltunk készülődni. Azaz én csak álltam volna. Lekászálódtam az emeletes ágy felső részéről, odacsoszogtam a szekrényemhez és lefagytam. Bezártam a lakat kulcsát is a szekrénybe. A csajok kb fél napra lefáradtak tőlem-állításuk szerint. :D Míg én lementem a portára, hogy mit tudnék tenni az ügy érdekében a többiek próbálták kinyitni ezzel-azzal a lakatom. Szerencsére kb negyed óra próbálkozás után az alattam alvó lánynak sikerült is egy szemöldökcsipesszel, mivel aki le tudta volna vágni az csak 8 után jött volna valamikor, én meg még föl sem tudtam volna öltözni, hiszen a mobilomon kívül szó szerint mindenem bent volt... Ezek után kétszer is megnézem mit hova teszek. :D 
 Suliba gond nélkül és időben eljutottunk, megismerkedtem néhány szimpatikus lánnyal az osztályból, remélem jól kijövünk majd. :) Viszont az órarend... hát kemény. Ma elvileg bent kellett volna lennünk este hatig, de a tanár elengedett minket több mint két órával előbb, holnap meg 8:40 helyett csak 11-re kell menni az én csoportomnak és fél négyig leszünk csak (!).

 A mai kiadások:
  • vettem 100Ftért egy müzliszeletet ma a suliban, mert már kopogott a szemem az éhségtől, és csak mandulát vittem magammal
  • 485Ft volt egy sniccer technológiára
Suli után elmentem a Mammutba mert a vizemet a barátomnál hagytam indulás előtt (-,-), láttam, hogy Match az egyesbe, ezért bementem oda, de 10 perc bolyongás után sem találtam sehol és már majd kitikkadtam így kényszerűségből a Rossmannban 
  • vettem 199Ft-os fél literes almalét és 
  • egy 79Ft-os müzliszeletet holnapra
Amint bevásároltam azonnal megtaláltam a boltot, és vettem
  • egy 2 literes ásványvizet 60Ft-ért, mert itt ihatatlan ami a csapból folyik

 És ez még csak a kezdet. Ma több tanár  is sorolt fel dolgokat, amiket be kéne szerezni. Többek közt vonalas füzetet, 50cm-es vonalzót, rajzlapokat. 
 Jómagam pedig:
  • fel szeretném tölteni a mobilom,
  • venni egy fekete cicanadrágot
  • mosóport a koliba

 Most már több időbe telt megírni a bejegyzést, mert közben a szomszéd szobában lakó csajokkal ismerkedtem össze és szinte többet beszélünk mint netezünk. :D Szóval sikerrel haladok a barát szerzésben, már ami a beszélőseket illeti.. :DD

2012. szeptember 2., vasárnap

Takarékoskodunk! (A beköltözés)

 Tegnap azt írtam csak egy hét múlva tudok jelentkezni, de mint látjátok szerencsésen alakult a helyzet. Az elején kezdve: a tervezett korán fekvés nem jött össze (miért is sikerült volna nálam), hajnal egyig pakoltam a bőröndbe (na jó, főleg gépeztem...).  Aztán ma kiélveztem az utolsó délelőttöt még otthon cicákkal-kutyákkal, lazulással, hazai ebéddel, majd a 14:40-es busszal jöttem fel Budapestre. Az út elején rettentő honvágyam volt, főleg Szépszemű és a négylábú kedvenceim miatt, de 1 óra alatt túltettem magam ezen, és már izgatottan vártam az itteni életet: a kolit, a sulit, a felfedező utakat, a boltban ácsingózásokat és legfőképp, hogy beiratkozhassak egy fővárosi könyvtárba (barátnőm válasza: bagolyka-de hát na, ha már a pasim és az állataim otthon vannak legalább a könyvekben szeretnék élvezetet találni :D). De a legnagyobb vágy az írásért kapott el, és amikor kiderült, hogy itt a koliban tudok netezni (ráadásul 2 lépésnyire van a szobánktól) egészen fellelkesültem. A válasz, hogy akkor mégis miért csak most este írok, egyszerű: felfedeztem, berendezkedtem, vacsoráztam, ismerkedtem. Jártam a Mammutban és a Várban, és meg kell vallanom úgy már sokkal nehezebb a táskában tartani a pénztárcát, ha jó boltok közelébe kerülök. De vasakaratom van! :D (Legalább is remélem. :P)

 Pénzügyi helyzetem a nap végére a következő:
  • vettem buszjegyet: 1100 Ft
  • BKV bérletet úgyszintén: 3850 Ft
  • papírboltban két füzetet: 295 és 50 Ft volt (egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne vegyek egy drága de szép kis füzetet-viszont azért spóroltam valamelyest, mert először kettő olyat akartam venni, de az egyiket visszatettem és helyette egy teljesen egyszerű lett a másik, ami majd az én borító tervemtől lesz egyedi)
 Ja, és, hogy a kiinduló összeget ki ne hagyjam: 39380 Ft Szépszeműm révén, aki a kezembe nyomott még az indulás előtt egy tízest, biztos ami biztos és anyu adott plusz ötöt. A kolit még nem kellett kifizetnem, az 17 ezer lesz. Szóval nem sokáig tudok ám ilyen szép összegen ülni.
Majd valamikor jövök ha időm engedi, és beszámolok további kuporgatási sikereimről. ;)

2012. szeptember 1., szombat

Takarékoskodunk!

 Úgy döntöttem ezentúl elétek tárom, hogy fogok élni a fővárosban havi 28 ezerből. Röviden és tömören: nem vettek fel egyetemre, ezért jelentkeztem OKJ-s képzésre, hétfőtől dekoratőrnek tanulok. Mivel elég távol lakunk Budapesttől, kollégista leszek. Azért találtam ki, hogy megírom mennyit költök és mire, hogy jobban átlássam és, hogy megmutassam, kevésből is lehet jól élni. (Majd meglátjuk sikerül is-e :P ) Remélem inkább szórakoztató lesz, mint körömrágós. ;)

 Na szóval: holnap megyek beköltözni, zsebemben egész pontosan 24.280 Ft-tal.
  • ebből tízet élből be kell fizetnem kolira
  • a kolis értesítőben ajánlották vigyek plusz 4 ezret a felmerülő költségekre (Vajon mire gondolnak?? Majd ha megtudtam beszámolok erről is)
  • 2850 BKV bérletre megy
  • vennem kell tornacipőt, mert a réginek már a talpán is jött be a homok (Egyébként: miért kell felnőttképzésnél tesit tartani??? Brr. Mielőtt azért tohonya tehénnek néznétek: mozgok én, csak kötelezően nem szeretek.)
  • írószeresbe is be kell mennem 2 füzetért meg rajzlapokért
  • a Bp térképet majd' kifelejtettem...
  • óóó én szőke.. a legalapvetőbbet kihagytam: buszjegyre 1100!
Azt hiszem mára ennyi. Pakolnom kéne, de eddig csak ültem a kirakott cuccok közepén... Jó éjt, ha minden igaz újabb hírrel egy hét múlva jövök.