Mind álarcot hordunk. Ki tudatosan, ki saját maga számára is észrevétlenül építette bele életébe önvédelemből ál- arcát, esetleg nem is egyet, hanem egész garmadát. Azt hiszed megvéd minden helyzetben, ha magad elé húzod, s kitérhetsz minden pofon elől, amit az élet ad? Dehogy. A maszk megtéveszt. Mindenkit. Úgy gondolod, Te átlátsz rajta, hiszen magad építetted. De eljöhet az a nap, mikor tükörbe nézve már sajátodnak látod az arcot, amit egykor csak magad elé rántottál, mint egy legyezőt. S nemcsak véd a külső hatásoktól, de egyfajta falként is működik közted és a külvilág közt. Idővel ezek az ál-arcok elválasztanak a valóságtól és attól, aki lehetnél, ha mernél élni. Hogy ismerjen meg így bárki is? Dobd hát el azt a képet magad elől, és fürödj meg a napfényben. Próbáld ki milyen az, ha valaki önmagadért szeret, és nem azért amit neki játszottál. Így lemorzsolódhat néhány ismeretség, viszont akik megmaradnak, azokban a végletekig megbízhatsz.
Remélem megér számodra egy kísérletet az életed. Bátorság kell hozzá igen, és kitartás, hogy önmagad eredetijeként merj az emberek szeme elé lépni, viszont nem jön utána Veled szemben az utcán még egy belőled, arról biztosíthatlak. Az egyediség másolhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése