„Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.”
/ Harriet Lerner /

Boldog hófordulót az én Szépszeműmnek!

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
/József Attila:Tedd a kezed/

..Mert én így szeretlek kedves.

„Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.”
/ Tatiosz: Hinni kell… /

„A lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra.
A napfelkelte fensége, a távoli kakukkszó, a ráncok anyánk kezén, a babér illata tárja ki előttünk. Ezek azok a pillanatok, melyekben testünk és szellemünk egyszerre zeng fel, s úgy érezzük, nagyszerű dolog, hogy embernek születtünk.”
/ Marion Woodman /

„Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!”

/ Székely János /

Kis összefoglaló

 Költekezéseim szeptemberben (amit még feljegyeztem):

• 11-én: cider 450 -barátokkal beültünk a Bakegér Borozóba beszélgetni (micsoda alliteráció!)
• 12-én: 3000 gólyatáborra (visszakaptam, mert lebetegedtem és nem tudtam menni), 3500-zal feltöltöttem a mobilom, 2x60 és 2x40 Ft műanyag akasztókra,  300 füzetekre, 3200- 2 könyv antikváriumból; és kaptam 2000 Ft-ot mamámtól
• 13-án: 200-ért nagy sajtos pogit vettem a suli büféjében és du. forró csokit (470) a csajokkal
• 14-én: 180 zacskós leves 70 és 80 Ft Ferrerora és csoki kockára- ezt mind a suliban, 1100 a buszjegy, 150-et pedig Fornettis pogira költöttem

Tovább is van, de azok már nem lettek feljegyezve.... (talán jobb is)

Októberi listám eddig, amiről még nem számoltam be:

• tegnap benéztem az antikváriumba és ismét bűnbe estem, 3 könyvvel gazdagabban jöttem ki- és 2130 Ft mínusszal... 

• ma voltam papírboltban, ahol 2635 Ft-ot költöttem: fém vonalzóra, dipára (diósgyőri papír), alkoholos és színes filcre
•  valamint a Sparban vettem 3 zsömlét és 2 banánt hnapra suliba és a haza útra

 Most megyek vissza tanulni, majd jövök, írok, csapongok. :)

Spórolunk- na persze...

 Ma (is) bűnöztem-de most a mán van a hangsúly. Egyszerűen rám tört az édesség utáni vágy, volt 1 tasak forró csoki por a szekrényemben, ezért lementem a közeli Sparba, hogy szerezzek hozzá tejet. Legalább fél órát lődörögtem, mert küzdöttem magammal tudván, hogy nem kéne vásárolnom fölöslegesen. Aztán győzött a leértékelt túró rudi (53Ft) és a kis zacskós karamellás tej (nem tudom mennyi volt, maximum 200Ft). De vettem néhány valóban szükséges dolgot is azért: 2 literes vizet (59Ft), 1db banánt suliba (84Ft), vécépapírt (199Ft). A rudit bevágtam amint kijöttem a boltból, a karamellás tejet pedig félig natúran, félig forró csokinak elkészítve amint beértem a koliba.

 Igazából épp házit kéne csinálnom, de eddig nem sikerült rávennem magamat. 7:45-től 17:15-ig egyfolytában óráim voltak, mikor visszaértem a koliba örültem, hogy végre ehetek és pihenhetek. (Megjegyzem 2 és fél órát aludtam az éjjel, mert ugyancsak házit csináltam-nehéz is volt fölkelni...:D ) Nem tudom, lehet neki fogok állni ha bemegyek a szobába, de az is lehet, hogy élből lefekszem aludni.

 Egyébként majd' megőrülök, hogy varrhassak, de nem igazán tudom kiélni ebbéli vágyamat, mivel nincs varrógépem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez életem szenvedélye vagy csak egy múló láz, ami rögtön alábbhagy amint kicsit belekóstolok. Jó lenne tudni.. De addig is álmodozom :D Hogy miről?
-hogy szerzek egy működő varrógépet és megtanulok rajta varrni
-hogy találok egy olyan munkát, ami jól fizet, szeretem, tudom csinálni suli mellett és egy kis szabadidőm is marad mellette
-albérletbe költözöm 2-3 baráttal és minimum 1 cicámmal
-ezekből adódik össze: önállósodom
-rendesen megtanulok angolul és sikeresen lenyelvvizsgázom
-fogszabályzót rakatok fel magamnak
-sikeresen elvégzem a dekoratőr képzést
-edzettebbé válok

A sok rizsa után jó éjszakát, majd jelentkezem :)

„Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.”
/ Ron Cristian /