Takarékoskodunk! (Ha sikerül...)

 Hosszú nap volt a mai. Azt hittem majd ma lesz időm jó részletes beszámolót írni, de megint kénytelen vagyok rövidre fogni. Hála az égnek csak három órám volt: 3, 4 és 5. Az első kettő művtöri-úgy érzem szeretni fogom a tanárnőt- az utolsó pedig tesi- ugyanazt nem tudom elmondani erről a tanárról mint az előzőről... Ami az osztálytársakat illeti vannak már néhányan akikkel szeretnék barátságban lenni, de olyanok is, akikről nem is sejteném, hogy ilyen iskolának egyáltalán a közelébe merészkednek, nemhogy ide iratkoznak be tanulni. Van 4 lány akiktől borsódzik a hátam (és ma mögöttem ültek két órán keresztül!), annyira sötétek, plázacicák, nem napon barnultak-magyarul MŰNŐK. Tudom, hogy mindenhol vannak olyanok akiket nem tudunk valamiért kedvelni, de szívesebben látnék 10 különcöt az osztályban mint őket. Úgy érzem, mintha klónozva lennének a volt osztálytársaim (már a nem kedveltek), csak más arcot és életkörülményeket vettek fel. Egyetlen reményem, hogy valamilyen módon más útját választják a tanulásuknak. Az egyik ilyen például kifejezte abbéli reményét, hogy úgy változik majd az órarend, hogy tud járni műköröm építő tanfolyamra, mert a dekoratőrség mellett ez a másik nagy álma. Anyád. Azért ezek aztán célok...  A másik azért ment el innen (mert itt kezdte a középsulit), mert túl fárasztónak találta a sok órát. Szegényke, most, hogy fogja bírni? Lehet a műkörme is letörik árurendezés órán majd... Azt hiszem vennem kéne egy pár füldugót.
 A tesitanár férfi, kb a katonaságnak képzeli a sulit és vérkomolyan veszi az óráját. Könyörgöm: felnőttképzésen veszünk részt, heti egy óránk van, ne akarjon már kis alsósként kezelni! De állítólag ha ott vagyunk az órákon és van felszerelésünk akkor átmegyünk. Hurrá.
 Egyébként eddig csak 1 A/5-ös listát kaptunk (különböző tanároktól összesen), hogy mit szerezzünk kinek-kinek a következő órájára- és még nincs hétvége!
 Sebaj. Én választottam, tisztességesen végig kívánom csinálni és eddig élvezem is. Ha belegondolok elmehettem volna egy gyárba is hajtani az igát, de nekem terveim, céljaim vannak- azért meg dolgozni kell. Én pedig hajlandó vagyok. Igen, nem mindenki lesz kebelbarátnő, de találtam néhány normál csajt akikkel lehet beszélgetni, hülyéskedni. Világot (most szűkebben Budapestet) akarok látni, jövőhétre már egy múzeum/kiállítás látogatást tervez néhány osztálytársam, akár másik osztályt is bevonva, órák után. Szóval azért élvezem én ezt, csak néha kiesem az optimista látószögemből és elkezdek erősen kritizálni mindent és mindenkit... De szóljatok rám nyugodtan! :D

 Délután ellátogattam a nagymamámékhoz, ők persze megtömtek hiába mondtam, hogy ebédeltem, és rendes  nagyszülőkhöz híven fel is pakoltak-2 szatyornyi cuccal jöttem haza. :D Kaptam: kispárnát (itt csak nagy van, azon meg rosszabbul alszom), keresztrejtvényeket, egy ételtartót, merülő forralót, összerakható evőeszköz készletet, sokat tudó kis bicskát, szőlőt, 2ezer Ft-ot, 2 zsömlét, sajtot, egy csomag kekszet, 2 pogácsát, forrócsoki port, palacsintát, kis méretű hűtőtáskát.. Azt hiszem éhezni nem fogok egy darabig.

 Ma kellett befizetni a kolit, majd arról is mesélek, mert hajmeresztő a rendszer és a hozzáállás kis hazánkban- legalább is én eddig ezt tapasztaltam. De most nincs kedvem visszatérni a kritizáló műfajba, ezért erről majd máskor mesélek. Most viszont megyek, mert reggel fél hatkor kell kelnem és most még egy kis önkínzásnak is alá fogom vetni magam (hideg vízben zuhanyzás), mert elromlott a bojler. Bye!

 Ui.: Ma egy másik szobatársam zárta be a kulcsát a szekrénybe... (Legalább nem vagyok már egyedül :P)