Ha szeretsz, szeress őszintén. Ha problémád van, mondd ki
nyíltan. Ne tarts két vasat egyszerre a tűzbe. Jó játéknak tűnhet egészen
addig, míg veled nem teszi meg valaki ugyanazt, amit te űzöl. Mert szerintem
senki nem érdemli azt a bánásmódot, hogyha megunják egyszerűen csak keressenek
helyette egy pótlékot, aki már jó előre betölti az űrt, ami keletkezne utána,
így mire lekerül az étlapról tá-dáám! rögvest meg is van az új menü. Hányinger,
hogy milyen sokan művelik ezt, vagy az ehhez hasonlókat.
Például két ismerősöm
is összejött; már hónapok óta tart a románc, miközben mindkettőnek van
párkapcsolata. Azt hiszik nem feltűnő amit csinálnak- közben már a fél iskola
tud róla… Fel nem foghatom, hogy képesek tükörbe nézni így. Mikor tanulják meg
az emberek, hogy hazugságra nem lehet építeni??! Tegyük fel, hogy a szóban
forgó páros férfitagja elveszi nőül azt, akivel hivatalosan most is jár. Ha úgy
éli életét ahogy eddig is tette (hiszen még egy vizsgát is képtelen egyedül,
tisztán megírni- ahogy a szeretője sem..), elég csak egyetlen egyszer hibáznia.
Talán még az sem kell hozzá.. csak egy szellő, egy lenge nyári fuvallat. Akkor
úgy dől össze az élete, mint a kártyavár, hiszen egy biztos kő nincs az
építményében. S ha mégis: sok hazugság után már az igazat se hiszi el az ember.
Az igazán szomorú az,
hogy még nála is van rosszabb. Hónapok óta látom a párt, régóta együtt járnak
(igen, ma már pl. fél év is hosszúnak számít olyanok mellett, akik átlag 2-3
hétig bírják egy ember mellett), és most tinédzser fejjel összehoztak egy
gyereket. A lány mindig kikíséri a fiút ha az megy valahová, és ott áll a nagy
hasával, míg el nem megy a busz. A srác meg amint a barátnője látószögön kívül
kerül, szépen megfogja közös ismerősük kezét, és remekül szórakoznak az út
egész ideje alatt. Mi ez, ha nem gerinctelenség?!
Legszívesebben rákiáltanék az előző
nemzedékre: milyen szörnyetegeket neveltetek ti?? Mit engedtek rá erre a
világra?! Nem csodálom, hogy azt mondják: „ezek a mai fiatalok”. De az az
igazság ahhoz, hogy ilyen legyen a most felnövő fiatalság, kellett egy
táptalaj. Azok pedig a szüleink voltak, és az ő szüleik. Kérdezz csak meg
egy-két idős embert. Akkor is voltak megcsalások, több családdal rendelkezők,
leányanyák, szégyenben hagyottak. Valójában nem rosszabb ma az ember, csak
máshogy az; de számunkra ez vajmi kevés vigasz ebben a régi-új korban, ahol még
mindig farkas-törvények szerint élünk.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése